bloG.

Ez egy olyan (jó?) nap volt, hogy a fejem is belefájdult...fura Fura, mert mint a rosszkedvű napokon általában, most is sajognak a fantomfájdalmak a kiszakadt szárnyaim helyén. Ott maradtak az ágyban, azóta biztos kihűltek... Fura, mert megvan a mai nap minden pillanata ebben az egyben is, ahogy szokott:az idő, mint olyan ezeken a napokon nem kel fel velem.Csak a tér van meg... és benne anyag vagy energia helyett, csak a színtiszta bizonytalanság. Ma mégis mindenki szerelmes belém. Visszamosolyognak, kedvesek, érdekesek... elárulnak titkokat és nem is tudnak róla. Kitárja a kis retiküljét a villamoson és én meg belenézek. Szájfény, 3-4 féle túlédes parfüm és ugyanennyi unalmas színű rúzs, tollak, kulcsok... és már ismerem is: bájos ember. Üzleti kommunikációt tart szerdán késő este mérnökjelölteknek... azok meg lenézik. Mintha nem látszana rajta messziről, hogy egy zseni. Hát, hiába... a gyerekek a legkegyetlenebb élőlények a Földön. Most rohanok... talán még beengednek a boltba zárás előtt egy sörért..