Hozsánna Néked, ó szent Akarat! Röpke pillantásod hegyeket mozgat, elforduló arcod után halálos tétlen csend dermed a szaladó pillanatok ujjai köré.
Ó, Te, akinek szemei mögött a fény nélküli tűz lobogva perzsel meg értetlenkedők hadait. Neked térdelek ide, gyékény lábtörlőd elébe, remegő ajkam feléd irányítom, félszavakat mormolok, hogy emlékezzek.
Ó, végtelen Univerzumnak legnagyobbik mozgató rugója, az OK minden mögött mi emberi ésszel felfogható és megérthetetlen. Hozzád szólok, hallgass hát rám egy gondolatnyit
Ó, mi a cafrangos istennyila ütött fejbe, hogy rám se nézel, te retkes borzadály. Mi a penésszagú romlott belső borzalom az, ami tőlem távol tart
Na jólvan... Haaagyáálmáá...
ezt mi a ....nak írtam le ?
