Van ez a jelenség... még nem tudom hogy nevezzem (tudatallati izé)... pillannat türelmet kérek... de nem hagyhatom abba mert visz a lendület magával. Fura, de sztem mindenkinek vannak hiányoságai, sokan rájönnek, és tesznek ellene és mégtöbben rá sem jönnek. Sajnálom őket, mert valószínűleg sosem tudják meg mitől nem teljes az életük. Ugyanakkor nagyon nehéz tenni valamit miután xy már rájött mi hiányzik neki annyira. Rá kellett döbbenjek hogy ebben a fázisban ragadtam meg jópár éve. Zenélni akartam. Zongorázni. Kár, hogy ezt akkoriban csak én tartottam jó 5letnek. Most ezen a szép napon meg azt veszem észre, hogy szól valami véremben is megtalálható zene a háttérben és én ennek a dallamára ütöm a billentyűket a laptopon. ÁÁÁÁ !!! És nagyon jó, és nem akarom abbahagyni. Tudom, hogy utálsz, mert most csak rizsát olvasol, de mit vártál??? RAMMSTEIN szól a háttérben !!!! Erre próbálj valami értelmeset írni! Nem, nem.... Hier kommt die Sonne...
Fura vagyok, Z? ;)
A mai nap után valami olyan érzésem van, hogy kinnt állok egy bazinagy színpadon, kezemben kardos aranyfickós szobor, és az jön hogy megköszönöm mindenkinek, hogy vagyok. Épp itt és épp így. Tökjóó. Régen azt gondoltam volna, hogy egy ilyen pillanatban kiállok arra a színpadra és mindenki megköszönheti nekem, amit tettem... mostmeg nem érdekelnek.
Jó érzés tudni, hogy menthető vagyok.
"Ha megmentesz, megmentelek !" ...
