Kedvem lenne lapátot fogni, kimenni egy pusztába, ahol senki sem jár és nekiállni gödröt ásni. Nem sírnak, csak hogy legyen má egy gödröm!
Nem szídom őt... mert nem tehet róla. Sosem tehetett, akkor sem, amikor tényleg szídtam. Csak a megszokás visz rá, hogy őt okoljam. Tudat alatt jött a régi rutin, ahogy a kis neve bújt elő, hogy "G. bejelentkezett." Most megálltam ezt, és tudom: ez jó. Egy rossz gondolat nem kelt ki belőlem. És a jutalom? Elárulom mit szeretnék: most valaki nekem mondja meg jól, amit gondol, nekem mondja meg hogy mennyire nulla vagyok, vagy még annyi sem !
Köszönöm!
Tényleg nem mondok rosszat. Átgondoltam. Olyan, amilyennek lennie kell. Se több se kevesebb, ilyennek szerettem volna meghagyni, és úgy tűnik sikerült. Örülnöm kéne, de ahhoz nincs elég vastag bőr pofámon.
(R) (Comment this)