bloG.

Ma olyat ettem, amilyen jót itt még nem. Tegnap fasírt volt, olyan ikeás féle, azelőtt meg Léberkéze, ezek nem olyan izgik, a Léberkéze tulképp olyan volt mint a sültparizer, (persze jófajta parizer), de nem olyan izgi. Mondjuk tegnap volt valami paradicsomszószos sülthús, de a nyelv megint bekavart, ezért kaptam fasírtot...
Nade ez most grilltál volt: egy szelet alig átsült de nagyon grilles husi, egy jól átsült de nem grilles, ezeken egy szelet sült békön (a békönnel úgy bánnak, mint a sajttal, mintha nem az angoloktól jönne...) meg egy fél sültvirsli amit úgy vágtak be, hogy 4 lába lett, úgy ült a husokon mint egy hendikeppes polip. Ésakkor jött a lényeg, kinyomtak cukrászzacsiból egy nagyobb gombóc fűszervajat a husikra és az mindent átemelt egy másik dimenzióba.
Tudod a grilltál kicsit olyan szöges, olyan mint egy deszka szögekkel, szóval nem csúszik le a torkodon egy kicsit sem. Beveszed a falatot a szádba és nem olvad szét és nem lep el az íze, hanem ott van és érzed, hogy a falatból mindenfele kimeredeznek az ízek. Erre még rátesz egy lapáttal, hogyha egy kicsit szárazabb is. Mintha a füstös íze az orrodat csikálná, a sós a nyelved szélét, fűszerek elöl, miközben a jobban átsült részek tényleg finoman nyomkodják a szádat ittott. Ez így finom grilltál. Ha a husikra rátesznek egy kis fűszervajat, akkor megőrülsz, akkor nem tudod hol vagy és nem érted mi van, mert a pofádba röhög és kirántja a kezedből amibe kapaszkodtál. És persze kicsit megolvad rá a husira, de ezzel már nem foglalkozik az ember