április 22, 2008

Házi lázánnyee sajttal

Azért volt házi mert lapos volt, vagy 2-3 centi magas. Ez a kezdő lázánnyekészítők rémálma, pedig emiatt a legfeleslegesebb aggódni. Az olasz kajáknak az a titka, hogy megmozdul tőlük valami. Ellentétben az angollal meg a távolkeletiekkel, amikBEN megmozdul valami...
Az olasz kaja kicsit kacsint, vagy még azt sem, csak összeakad a szemetek és talán alighogy mosolyog egy kicsit, vagy még azt sem, de mégis máris úgy érzed, hogy fel kell állni és nem szabad hagyni elmenni, utána megyek, én is leszállok itt-nemtudomhol és majd kitalálom mit mondok. Mert az olasz kaja össze van rakva - egyszer. És utána még jön valami, ami elviszi a figyelmed. Olyan, mint a boxzsák, beleütsz, hudeerős vagy, de visszalendül és fellök. Szóval elviszi a figyelmed és azzal játszik ahogy pattogsz-kóricálsz a kettő közt és ez a szinergia, mert olyan mintha két ételt ennél, de együtt nem lenne ilyen.
Sajt is volt a tetején elég. A sajt valamiért a bajoroknak komoly szívügyük. Ha valami sajtos akkor az leginkább sajtos, tökmindegy mi az. A legolcsóbb sajtoszsömle a pályaudvari (látvány-féle)pékségben egyrészt friss, másrészt annyi a sajt, hogy ha több lenne nem ízlene. Eszed, és a sajt zsírja ott lesz a szádon meg a kezeden. Illatos is és nem sajnálják semmiről.
Visszatérve az olasz varázslatra: ez hiányzik innen. Minden klappol, rendben van és akár nyugodt is lehetek, hogy a szuperszámítógépek stabilan üzemelnek, amik a sajtot számolják a zsömlére... de hol a csoda ? ...oké, még nem kóstoltam a söröket...
Posted by Guszti at 22:20:42 | Permanent Link | Comments (0) |
Hozzászólások
Küldj egy hozzászólást!