bloG.

Április 29-e van, ami azt jelenti, hogy pont egy hónapja volt Március 29-e. Tehát pont egy hónapja tettem be a lábam erre a helyre. Lehetne örülni meg ünnepelni, vagy méginkább összeülni a csapatkapitánnyal, hogy mostakkor mi legyen a következő harmadban. De ehhez az is kéne, hogy milyen volt ez a harmad... de ez most nem érdekel.
Egy biztos: most szünet jön, pár nap.
Sör és virsli. Milyen igaz, de erről az jut eszembe, hogy itt akkor is május1 volt, mikor megjöttem.
Nade az is igaz, hogy pont egy hónapja vagyok itt és ma reggel megjött az első fizetésem, sőt ma már meg is vettem a vonatjegyem vissza, ami láss csodát: PONT EGY HÓNAP MÚLVA LESZ. Félelmetes.

Nem bonyolítom, az Amper egy kisfolyó-patak... most épp kisfolyó, nyáron patak lesz. Itt folyik a város szélén, liget van körötte.
Vajon ha orvos lettem volna, a vakbél folyó partjára kerülök? Vagy a vérfolyó partjára? Kezdem értékelni a szakmám.

Ezt a héten vettem, ma bontottam ki, nem gondoltam, hogy írni fogok róla.
Szóval ilyen a zacsija a kb. egyeurós Tűzsárkány csipsznek:

Kimozdultam. Ki a városba, és vittem a kis fényképezőm mint általában akik keletről jönnek.
A Viktualienmarkt-on is voltam, de nem csináltam képeket. Egyszerűen: nem olyan jó. Biztos hanyatt lehet esni a húsok, répák, sajtok meg a sok friss spárga minőségétől, de erről írjanak a lányok akik erre jártak. Maga a tér nem nagy, bódék vannak, középen sörpadok, rengeteg vidám ember sörözik és falatozik, hangulat van, de nem azért, mert ez egy piac, hanem mert van sör. Kint a ligetben is van ilyen hangulat, ezért mint piacot nem tudtam értékelni, szerintem otthon van sokkal jobb.


Németországról meg kell jegyezni, hogy viszonylag sokféle ember (és állat) él itt, és mindenkinek hagynak helyet...

Azt gondolod folyón nem lehet olyan jól szörfözni, mint az óceánon, és akkor patakon valószínűleg egyáltalán nem lehet. Szerintem sem. Akkor, ha ebben ilyen biztosak vagyunk, akkor leszögezhetjük, hogy annak sincs nagy valószínűsége, hogy valaki a kertben szörfözzön.
Ma voltam az angol kertben, ahol több patak van (ezek is felfele folynak), és békaruhás emberek jöttek szörfdeszkákkal.

Tényleg annyit esik, hogy az szerintem már lakhatatlanná teszi a vidéket, a mezőkön több helyen áll a víz és befolyik az aluljáróba meg befolyik az emberek kabátjába és nem szárad ki onnan, mindenki ott cipeli magával és csak jegeli a csípőket és összehúzza a szemeket, talán még a fogak is csikorogni fognak.
Megkérdeztem Erwint ez normális-e, azt mondta tipikus április. Heti egy vagy fél nap nasütés, amin megérzed, hogy lehetne aokkal jobb is, de a többi napon esik. Erwin szerint a május már kellemes.

Ma olyat ettem, amilyen jót itt még nem. Tegnap fasírt volt, olyan ikeás féle, azelőtt meg Léberkéze, ezek nem olyan izgik, a Léberkéze tulképp olyan volt mint a sültparizer, (persze jófajta parizer), de nem olyan izgi. Mondjuk tegnap volt valami paradicsomszószos sülthús, de a nyelv megint bekavart, ezért kaptam fasírtot...
Nade ez most grilltál volt: egy szelet alig átsült de nagyon grilles husi, egy jól átsült de nem grilles, ezeken egy szelet sült békön (a békönnel úgy bánnak, mint a sajttal, mintha nem az angoloktól jönne...) meg egy fél sültvirsli amit úgy vágtak be, hogy 4 lába lett, úgy ült a husokon mint egy hendikeppes polip. Ésakkor jött a lényeg, kinyomtak cukrászzacsiból egy nagyobb gombóc fűszervajat a husikra és az mindent átemelt egy másik dimenzióba.
Tudod a grilltál kicsit olyan szöges, olyan mint egy deszka szögekkel, szóval nem csúszik le a torkodon egy kicsit sem. Beveszed a falatot a szádba és nem olvad szét és nem lep el az íze, hanem ott van és érzed, hogy a falatból mindenfele kimeredeznek az ízek. Erre még rátesz egy lapáttal, hogyha egy kicsit szárazabb is. Mintha a füstös íze az orrodat csikálná, a sós a nyelved szélét, fűszerek elöl, miközben a jobban átsült részek tényleg finoman nyomkodják a szádat ittott. Ez így finom grilltál. Ha a husikra rátesznek egy kis fűszervajat, akkor megőrülsz, akkor nem tudod hol vagy és nem érted mi van, mert a pofádba röhög és kirántja a kezedből amibe kapaszkodtál. És persze kicsit megolvad rá a husira, de ezzel már nem foglalkozik az ember  

Azért volt házi mert lapos volt, vagy 2-3 centi magas. Ez a kezdő lázánnyekészítők rémálma, pedig emiatt a legfeleslegesebb aggódni. Az olasz kajáknak az a titka, hogy megmozdul tőlük valami. Ellentétben az angollal meg a távolkeletiekkel, amikBEN megmozdul valami...
Az olasz kaja kicsit kacsint, vagy még azt sem, csak összeakad a szemetek és talán alighogy mosolyog egy kicsit, vagy még azt sem, de mégis máris úgy érzed, hogy fel kell állni és nem szabad hagyni elmenni, utána megyek, én is leszállok itt-nemtudomhol és majd kitalálom mit mondok. Mert az olasz kaja össze van rakva - egyszer. És utána még jön valami, ami elviszi a figyelmed. Olyan, mint a boxzsák, beleütsz, hudeerős vagy, de visszalendül és fellök. Szóval elviszi a figyelmed és azzal játszik ahogy pattogsz-kóricálsz a kettő közt és ez a szinergia, mert olyan mintha két ételt ennél, de együtt nem lenne ilyen.
Sajt is volt a tetején elég. A sajt valamiért a bajoroknak komoly szívügyük. Ha valami sajtos akkor az leginkább sajtos, tökmindegy mi az. A legolcsóbb sajtoszsömle a pályaudvari (látvány-féle)pékségben egyrészt friss, másrészt annyi a sajt, hogy ha több lenne nem ízlene. Eszed, és a sajt zsírja ott lesz a szádon meg a kezeden. Illatos is és nem sajnálják semmiről.
Visszatérve az olasz varázslatra: ez hiányzik innen. Minden klappol, rendben van és akár nyugodt is lehetek, hogy a szuperszámítógépek stabilan üzemelnek, amik a sajtot számolják a zsömlére... de hol a csoda ? ...oké, még nem kóstoltam a söröket...

Reggel nem voltam nyamvadt, mert este korán lefeküdtem, de természetesen azért nyűgös voltam. Beléptem az irodába, Erwin az asztalánál ült és hungarocellt kockázott. De úgy mintha platina lenne, miliméterpontosan berajzolta a kétcentis vonalakat ahol végni kell. Néztem, hozzátenni úgysem tudtam volna, loptam a látványt.
Ésakkor leesett, hogy mégsem őrült meg, ezekkel fogjuk modellezni a rendszerünk antennáit amíg a rendesek meg nem érkeznek, be is dobtam, hogy "ááá, ezek antennák". Erwin büszke volt rám, meg magára is, hogy felismerhető a műve, Daniel meg úgy nézett mint a látogató a zártosztályon. Persze akinek rokona SteveBuscemi, nem érzi sokáig rosszul magát ilyen körülmények közt, hozzá is tette, hogy "igen, ilyen egyszerű technológiát találtunk ki antennagyártásra, hogy még az idős kollegákra is rá merjük bízni". Hát itt röhögés kezdődött, azt hittem egész napra kitart, de ezek németek, egy perc múlva már csend volt és hullaszag, annyival tudtam megtörni, hogy "na megkeresem a saját játékom".