Október 31, 2006

Már ő is odafenn:
nem érti miért teszi.
Hontalan kóbor sugarakat lehel
De csak mert a mellkasán térdepel
A megszokás a kopott öltönyében
Hétköznapszag mélyen a szövetében
A szájában meg az íze annak a tejnek
Amit a pulton sárguló dobozában felejtett.
Olyan a világ neki is mint nekem:
Hajóhinta ami kikéri magának hogy lökjem
Elmegyünk mellette végig
Egészen addig az illedelmes kerítésig
Ami mögött az álmok bokrokon nőnek
És fejet hajt minden járókelőnek.
Neked egy alma lesz a belépőd nekem meg egy körte
Mosolyunk és mondod:
"Menjünk most, de találkozunk ugyanitt jövőre!"

Posted by Guszti at 16:07:23 | Permanent Link | Comments (0) |

Október 18, 2006

....folyton a saját végtagjainkra lépve esünk
De kelünk, és ott van a kezünk
És benne egy koszos cerkán át
Felfele húzzuk az összes rajzunk száját...

Posted by Guszti at 19:03:38 | Permanent Link | Comments (0) |

Október 13, 2006

Egy szót se szólj, kérlek amíg úgy érzed

Jól esne bármidet az enyémhez mérned.

Legalább nekem ne, mert megint csak csak azt látnám

Ahogy ott állsz a tükör előtt árván

Abban a fodros, rózsaszín, farsangi szoknyádban

Mélabús nyugodt ábrándban,

Hogy angyalnak is születhettél volna

Persze nem tehetsz róla, csak a gólya

És az alibidet izzadó tenyeredbe szorítod

Mosolyogsz magadra, de a fogad csikorog.

 

Én meg ott állok szemben veled, és csak nézek,

Sajnállak, de őszintének lenni félek:

Nem akarok neked még egy

Képzelt - ellenséget.

Posted by Guszti at 20:30:45 | Permanent Link | Comments (0) |

Október 09, 2006

Van most egy nagy fazéknyi optimizmusom

elteszem befőttnek, télire is jusson

együtt szedtük, és majd együtt esszük latyakos koravén napjainkon.

Posted by Guszti at 22:01:04 | Permanent Link | Comments (0) |