Thursday, December 15, 2005

Queen - Fat bottomed girls

ilyen egyszerűen és nagyszerűen még senki nem foglalta össze az élet (egyik) értelmét

Posted by Guszti at 08:59:16 | Permalink | Comments (3)

Saturday, December 10, 2005

Rockyzni csak tollseprűvel! Esetleg szönyegporolós nagy tapsikolós lapáttal. Mer csak azokat ráznám meg annyira hogy porozzon az egész szoba!! Rágóznék és fröcsögne a nyál a számban a zene ütemére és felbőgnék egy-egy farkasüvöltésbe a refrének előtt. Olyankor megrezegne a dús mellkasszőrzet a tág hávájinges dekoltázsomban és az olcsó arcszesz szaga kiszabadulva izgatott nők sokaságának orrát csavarná felém. Beleinnék valami alkalmi jóhaver sörébe és mindenkinek úgy néznék a szemébe, hogy arcom a padló felé van. De persze sosem teljesen, mert az egyik szemem mindig félig csukva, mintha jelezném, hogy erre szükségem sincs, így is átnézek mindenkin …

 … mégsem bánom, hogy nem korábban születtem…

Posted by Guszti at 19:53:02 | Permalink | Comments (1) »

Thursday, December 1, 2005

Ha még egyszer ezt csinálja, én komolyan megkérem, fogadjon örökbe! Ne csinálja! Én már feladtam, nem akarok embernek lenni, csak úgy csinálok, mintha… aztán majdcsak lesz valahogy.
Úgy kezdi, hogy belép (ÓRAMŰ PONTOSAN!!!) és MINDIG lassan mozog. Elindul az asztal felé és mindenki feláll és NEM NYÖSZÖRÖGNEK, HOGY FEL KELL ÁLLNI !!! Pedig ugyanaz a nyöszörgős (mégsem)lelketlen banda, akiknek még köszönni is nehezére esik.
Aztán beszélni kezd. Sosem kérdez, nem beszél mellé, elmondja pár gondolatban, mi történt legutóbb. És aztán elmondja ma mi lesz. És észre sem veszem de már arról beszél. Aztán azt veszem észre, hogy EZ MÁR A HARMADIK IDÉZET MA !!! És ez most Shakespeare, Néró és Antonius párbeszéde, ehhez már feláll és úgy mondja el. És bebizonyítja fél pillanat alatt, hogy bizony a vén angol már akkor érezte, hogy 200év múlva egy Kretschmer nevű pszichopata orvos milyen gondolattal fogja előrébb tolni a világot….
és a végén feláll, és megköszöni a figyelmet. Mert egy ÚR. Ilyenkor már nincsenek funkcionalizálódott érzékszerveim, az egész idegrendszerem olyan mint egy hatalmas porszívó és csak azt veszem észre, hogy vége. Mindenki feláll. Ő pedig lassan (ahogy szokott) kisétál, és kísértetként tűnik el szempillantás alatt.
Nem tudom. Talán öreg vagyok már, hogy példaképet állítsak… de nem akarok többé pszichológiát… és nem akarok több pszichológiáról hiányozni sem. Nehéz lesz így.

Holnap GYÓD ! Vártok, mi? Pedig nem viszek… de hozok;)

Posted by Guszti at 20:16:11 | Permalink | No Comments »