bloG.

Már ő is odafenn:
nem érti miért teszi.
Hontalan kóbor sugarakat lehel
De csak mert a mellkasán térdepel
A megszokás a kopott öltönyében
Hétköznapszag mélyen a szövetében
A szájában meg az íze annak a tejnek
Amit a pulton sárguló dobozában felejtett.
Olyan a világ neki is mint nekem:
Hajóhinta ami kikéri magának hogy lökjem
Elmegyünk mellette végig
Egészen addig az illedelmes kerítésig
Ami mögött az álmok bokrokon nőnek
És fejet hajt minden járókelőnek.
Neked egy alma lesz a belépőd nekem meg egy körte
Mosolyunk és mondod:
"Menjünk most, de találkozunk ugyanitt jövőre!"