Egy szót se szólj, kérlek amíg úgy érzed
Jól esne bármidet az enyémhez mérned.
Legalább nekem ne, mert megint csak csak azt látnám
Ahogy ott állsz a tükör előtt árván
Abban a fodros, rózsaszín, farsangi szoknyádban
Mélabús nyugodt ábrándban,
Hogy angyalnak is születhettél volna
Persze nem tehetsz róla, csak a gólya
És az alibidet izzadó tenyeredbe szorítod
Mosolyogsz magadra, de a fogad csikorog.
Én meg ott állok szemben veled, és csak nézek,
Sajnállak, de őszintének lenni félek:
Nem akarok neked még egy
Képzelt - ellenséget.
