bloG.

Ez a BMW központ a földről, balról ami belóg az a BMW Welt. Utóbbit nem tudom miért a metróállomásra építették rá, nem mintha nem lenne hely...

Innen van szép kilátás a környékre, a Müncheni olimpiára épült egy park, szálloda, stadionok, meg minden ami kellhet egy olimpiához. Például egy tévétorony is, ebben felvisz a lift 7 m/s csúcssebességgel kb 200 méterre, ami egyáltalán nem olyan reggelimozgató mint hangzik.
És hol lenne jobb helyen a müncheni rockmúzeum mint a torony tetején? Itt van mindjárt Freddie Mercury fellépőnacija:

Nagy akváriumok meg medencék a föld alatt, nagy üvegek, nagy halak és kishalak, és egy rövid (félórás?) ámulat sok pénzér...
A tábla magáért beszél, én még mindig röhögök belül, ha meglátom. "Ne nyomkodd a kiscápa fejét, mert a nagy kövér fémhal, akinek kék lelke van szomorú lesz, hogy nem tudja megvédeni, mert a falhoz van csavarozva." Talán rokonok... de szerintem lehet köztük valami. Na ha egyszer lesz gyerekük, annak nem nyomkodod majd a fejét...

Bizony van fél méter, de csak 1 centi vastag. De ettől még Zita és én is teljesen elégedettek voltunk vele. Félbetörik, duplán fogják, úgy teszik a nagykiflibe, és rá a rendes (kivételesen nem az édesbajor) mustárt.
Tulajdonképpen az egyik legjobb dolog volt amit eddig itt ettem, finoman csípős, jól átsütött, ropogós, friss kifliben...hmmm, a bolhapiacon vettük, ami csak havonta van, a következőnél pedig épp otthon leszek, így egyszeri élmény marad. Ezzel kezdtük a napot, délutánig ki is tartott.

Én azt hittem, hogy Technische Museum a neve annak amit keresünk a sok múzeum közül, de mint kiderült itt a fő Deutsche Museum a technikai múzeum, ami így utólag belegondolva itt nem meglepő. Fél nap nem volt elég bejárni ezt a múzeumot, nagyon sokmindennel lehet játszani, szerintem mindennel, amihez nincs odaírva, hogy NICHT, de ezt nem mindenki osztja...
Ezen a hajómetszeten kívül tényleg megvan lent a pincében a sarokban az első német tengeralattjáró, az U-1 keresztben félbevágva, de nem lehetett lefotózni, mert olyan nagy és és olyan kis helyen van.

Kicsit unom a kórházi kaját, de azért tűrhető. Mondjuk az otthonira nem emlékszem, de a tegnapi rántotthal meg a citromosszósz állta a sarat. Csak a műanyagtálakat nem tudom megszokni. Nem egyszerhasználatosak, deakkor mérnemjó a porcelán? Törik? Ez a sebészet, nem a pszichiátrián vagyok...

Április 29-e van, ami azt jelenti, hogy pont egy hónapja volt Március 29-e. Tehát pont egy hónapja tettem be a lábam erre a helyre. Lehetne örülni meg ünnepelni, vagy méginkább összeülni a csapatkapitánnyal, hogy mostakkor mi legyen a következő harmadban. De ehhez az is kéne, hogy milyen volt ez a harmad... de ez most nem érdekel.
Egy biztos: most szünet jön, pár nap.
Sör és virsli. Milyen igaz, de erről az jut eszembe, hogy itt akkor is május1 volt, mikor megjöttem.
Nade az is igaz, hogy pont egy hónapja vagyok itt és ma reggel megjött az első fizetésem, sőt ma már meg is vettem a vonatjegyem vissza, ami láss csodát: PONT EGY HÓNAP MÚLVA LESZ. Félelmetes.